Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Parkvárosi Könyvtár, aminek lelkes munkatársa olyan nagyon szerette a meséket, és azon belül is a magyar népmeséket – annál jobban talán csak magukat a gyerekeket szerette – , hogy meghívta udvarába a mesék főhőseit, akik örömmel fogadták el az invitálást. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb mesehősök és kellékek gyűltek hát össze a birodalomban, de köztük is volt egy, ami olyan csodálatos volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem.
A fenti csak egy részlet, bevezető a teljes cikkhez amit itt érhető el.
Forrás: erdmost.hu
